Pestovics Noémi

A szigorú szabálykövetés, és ennek ellenére a tér szűkösségének érzése, a mindenáron való megfelelés mind-mind ismerősek a gyerekkoromból, és még a fiatal felnőttkoromból is. Az érzéseim sokszor a magány, a bezárkózás és a meg nem értettség között ingadoztak, amik aztán egymást erősítették. Kívül ugyan nyugalom látszott, de belül hegyomlásnyi érzelem tombolt. 

Épp ezért, vagy épp ezzel együtt lettem figyelemmel a külvilág és önmagam felé is. Ott tudok lenni azzal, ami éppen van, és ahogy van. Nem beletörődéssel vagy lemondással, hanem utat engedve a "nehéznek" is. Talán a sokáig tartó szűkösség érzése miatt szeretek teret engedni, tágabb nézőpontból szemlélni és lehetőségeket kutatni. Így kapcsolódom a munkámban, és a különböző módszerekben is - folyamatosan formálódva.